americanfreedomagency.com
Az eredeti terv szerint egy NDK-beli ellenfelet szemeltek ki erre a célra, azonban végül a mérkőzés elmaradt. "Csupán" a Himnusz bemutatására került sor. Az eseményt élőben közvetítette a spanyol állami televízió, s a helyszínen közel 79 ezer ember tekintette meg. Az est fénypontja – természetesen – a "Cant del Barça" volt, de mellette több más zenemű is felhangzott. Többek között a "Cant del Senyera", a "The Riera heir", az "Al vent" című darabok. A legnagyobb visszhangot – természetesen – a Barça új Himnusza váltotta ki, viszont a legmerészebb húzást a "Cant del Senyera" eléneklése jelentette. Ne feledjük, 1974. november 27-ét írtuk ekkor – még élt a diktátor. S az előadást a helyszínen tekintette meg Rodolfo Martin Villa, Barcelona katonai kormányzója, az elnyomó rezsim teljhatalmú képviselője, Barcelona ura. A "Cant del Senyera" – ami a katalán nemzeti zászlóról szóló műalkotás volt – a diktatúra évtizedeiben szigorúan tiltott zenemű volt. Amikor pedig a Sant Jordi-kórus rákezdett a dalra, a stadion is énekelni kezdte.
A lassú és méltóságteljes – sokak szerint kifejezetten depresszív – himnuszba többször is belepiszkáltak hányatott történelmünk során, az elsők között – a bemutató után nagyjából húsz évvel – maga Erkel, aki az eredetileg verbunkosként előadott dalművet egyenletesebb ritmusú muzsikává írta át – ez volna a mai változat. Az 1920-as években Dohnányi Ernő vette elő az alkotást, ő hangszerelte nagyzenekari darabbá a kórusműnek íródott opuszt. Megjegyzendő: kisebb formációkban addig is számtalan zenekar kísérte a Himnuszt, ki-ki ahogy és amivel tudta, vagyis nem sokszor adhatták elő kétszer ugyanúgy. Az 1930-as évek vége felé Hóman Bálint kultuszminiszter végeztetett el egy kisebb beavatkozást: ő csináltatott a "hoozz rá"-ból "hozz reát". Néhány éve alultranszponálták, értsd, a Réthelyi Miklós vezette minisztérium felkérésére készítettek egy B verziót, amely négy hanggal mélyebbről indul, (Esz-dúrból B-dúrba tették a dalt), hogy könnyebb legyen elénekelni a magasra szárnyaló részt. Utoljára tavaly eszközöltek némi változást a zenedarabban, amelyet Halász János kultúráért felelős államtitkár a minap, egy szatmárcsekei összejövetelen "kulturális aranytartaléknak" nevezett (nem igazán értjük, mire gondolhatott): a Magyar Olimpiai Bizottság felkérte Erkel szépunokáját, az Erkel Ferenc Társaság elnökét, Somogyváry Ákost, hogy készítsen egy rövidebb változatot, mondván, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál túl hosszúnak találtatott.
A magyar történelemnek ez a Kölcsey által etikailag értelmezett képe régi hagyományon alapul: a reformáció prédikátorai, majd a katolikus Zrínyi Miklós vallották, hogy a török megszállás, az ország pusztulása a magyarság vallási és erkölcsi romlásának következménye. Másféle hagyomány is érvényesül Kölcsey Himnuszának mondanivalójában, hiszen a kezdő és záró szakasz egyik ríme: "tép – nép", Rákóczi nótájának emlékezetes rímével azonos. Nem véletlenül került Kölcsey tollának végére, hiszen néhány évvel a Himnusz megszületése előtt egy versében a kuruc vezéreket invokálta ("Rákóczi, hajh, Bercsényi, hajh! "). Ahogy a költemény mondanivalója archaikus, versformája is régies. De ismerősen cseng minden magyar fülében. Aki poézist tanult: a középkori vagánsköltészet legnépszerűbb képleteként emlékezett 7+6 szótagos sorpárjaira. A nép – számtalan melódiaváltozatban – táncdallamként élt azzal a ritmusformával, melyet a tudomány – utólag – kanásztánc néven kategorizált. Kölcsey verse visszatérő forma.
A magasztos hangzású himnusz szövegében a klub sikerességét és szülőföldjével való bensőséges kapcsolatát tolmácsolták, valamint Joan Gamper, azaz a klub alapítója előtt tisztelegtek. 1949-ben mutatták be a klub ötvenedik évfordulója alkalmából az újabb himnuszt, melyet a diktatúra ellenére is katalánul írtak, s a "Barcelona, sempre amunt! " címet kapta. A Camp Nou megnyitásának alkalmából 1957-ben alkották meg a "Himne a l'Estadi" címet viselő himnuszt, mely ugyancsak katalán nyelven íródott. A klub dicsőségességét hangoztató mű szövegében a himnuszok történetében először hangzott el a "Barça" szó, méghozzá a versszakok elején, egymás után háromszor is. Végül elérkeztünk a Manuel Valls által megkomponált, jelenleg is használatos himnuszhoz, mely a klub dicsőséges múltjára hívja fel a figyelmet amellett, hogy a klub és a szimpatizánsai közti különleges kapcsolatot erősíti. (Szövegét lentebb olvashatjátok fordításban is. ) 1974. 11. 27. Camp Nou – a Coral Sant Jordi-kórus előadja a csapat új Himnuszát A Barcelona elnöksége, élén Montal i Costa elnökkel, úgy gondolták, hogy az új Himnuszt egy barátságos mérkőzés keretében mutatják be a nagyközönségnek és a szurkolóknak.
A himnuszköltészet a középkorban élte virágkorát, része lett a vallási szertartásoknak, érintkezett az imaformákkal, és elősegítette a rímes-időmértékes verselés fejlődését. A himnusz a későbbi korokban már nemcsak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak. Jegyzetek [ szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Magyar himnusz Székely himnusz Boldogasszony Anyánk További információk [ szerkesztés] A világ himnuszai Nemzetközi katalógusok WorldCat LCCN: sh99001951 GND: 4125676-1 NKCS: ph120993 KKT: 00570092
Az 1974-ben készült, jelenleg is hivatalos himnusz szövege: (katalán nyelven) Tot el camp, és un clam som la gent blaugrana. Tant se val d'on venim si del sud o del nord ara estem d'acord, ara estem d'acord, una bandera ens agermana. Blaugrana al vent, un crit valent tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaarça! Jugadors, seguidors, tots units fem força. Son molt anys plens d'afanys, son molts gols que hem cridat i s'ha demostrat, i s'ha demostrat, que mai ningu no ens podrà torcer tenim un nom, el sap tothom (Toni Torres fordítása) Az egész stadionban hangzavar, Mi vagyunk a Blaugrana szurkolói. Nem számít honnan származunk, Akár délről, akár északról, Most egyetértünk, egyetértünk. Egy zászló alatt egyesülünk testvériségben, Gránátvörös-kék lobogó a szélben, Egy rettenthetetlen kiáltás Nevünk az egész világ ismeri: Játékosok, szurkolók, Együtt erősebbek vagyunk. Sok éven át hoztunk áldozatot, Megannyi gólt ünnepeltünk, És bizonyítottuk, bebizonyítottuk, Hogy soha, senki nem tud minket legyőzni.